Piemont régió központjaként Torinó évszázadok óta Észak-Olaszország egyik legjelentősebb kulturális, kereskedelmi és oktatási fellegvára. Rengeteg látnivaló akad a városban, de mi az, amit semmiképpen se hagyjunk egy városnéző túrából, ha csak egy hétvégénk van felfedezni ezt a lüktető nagyvárost?
Az Alpok lábainál elterülő, négy folyó (közöttük a Pó) által szabdalt, enyhe éghajlatú nagyváros már ősidőktől fogva lakott vidék. Jelentősebb esemény az 1404-ben bekövetkezett egyetem alapítás volt, amely napjainkig működik. A történelem során többször is gazdát cserélt település fejlődése a 19. században gyorsult fel igazán: ekkor jöttek létre a városban az olyan világhírű autómárkák, mint a Fiat vagy a Lancia, de itt található a Lavazza nevű olasz kávé-, valamint a Martini pezsgőmárka gyártási központja is. Utóbbiak éppen ezért egyben rendkívül kelendő szuvenír termékek a turisták körében is.

A leggyorsabban a Budapestről mintegy másfél órányi repülőúttal megközelíthető talján városban a Sandro Pertini nemzetközi repülőtéren szállhatunk le a gépünkről, de ha nem félünk a hosszú autókázástól (A4-es és A5-ös autópálya), vagy inkább a vonatot favorizálnánk, Torinót ezekkel a közlekedési eszközökkel is elérhetjük. A városi közlekedésre viszont mindenképpen a 2006-ban átadott, felújított metróútvonalat javasolnánk. A város legikonikusabb épülete talán az impozáns kupolával büszkélkedő Mole Antonelliana, amely a 19. században a világ legmagasabb kőépítményének számított a maga 167 és fél méterével. Kupolája külső oldalán a Fibonacci-számsorozat jegyei láthatók. Eredetileg zsinagógának készült, de az építkezés befejeztével a városi önkormányzat vette át az üzemeltetését, ma pedig a város talán leghíresebb és egyben legizgalmasabb múzeuma, a Nemzeti Mozimúzeum tárlata látható falai között. A kiállítás a kezdetektől veszi górcső alá a filmgyártás történetét, egyben bemutatva a legnagyobb olasz filmsikereket is.

A Borgo Medioevale nevű skanzen egy 15. századi középkori olasz városrekonstrukciót takar, amelyet még az 1884-es torinói világkiállításra készítettek. A régióban hagyományos építészeti alapanyagokat és stílust felidéző házak és a templom „eredeti” példányai Piemont apróbb településein találhatók meg inkább, mint amilyenek San Giorgio, Lagnasco, Alba vagy éppen Avigliana. Nem szalaszthatjuk el annak lehetőségét, hogy fotókat készítsünk magunkról Torino árkádjaival a háttérben! Az árkádok mintegy 18 kilométer hosszan húzódnak és a középkortól kezdték el felépíteni őket – ennek ellenére a ma is fennmaradt árkádok többsége 17. századi eredetű.

Fontos látványosság még az 1997 óta az UNESCO Világörökség részét képező Palazzo Carignano, azaz másképpen a barokk és annak vadhajtása, a rokokó stílusában épült Királyi Palota. A kastély egykori urai a Savoya-család tagjai voltak. Falai között ma hatalmas fegyvergyűjtemény várja az érdeklődőket. A másik nevezetes torinói kastély az eklektikus látványt keltő, 13. századi Madama-palota (Palazzo Madama), smelyet egy néhai római eredetű városkapura húztak fel. Akárcsak a Carignano-palotát, úgy ezt a kastélyt is 1997-ben vette fel az UNESCO a világörökségi listájára.

Ha a szakrális építészet torinói remekeire vagyunk kíváncsiak, keressük fel a 15. században épült Keresztelő Szent János-katedrálist (Cattedrale di San Giovanni Battista). Nemcsak maga a templom külseje méltó a figyelemre, hanem a falai között őrzött ereklye is, amelynek eredetijét minden tízedik évben állítják csak ki a nagyközönség elé. Nem másról van szó itt, mint a híres torinói lepelről, mely a hagyomány szerint Krisztus halotti leple lehetett. A lepel a 16. században került a Savoyaiak kezére. A vásznon egy keresztre feszített férfi 1898-ban felfedezett negatívja rajzolódik ki. A több mint 4 méter hosszú leplet már sokszor és sokan megvizsgálták, az eredmények pedig ellentmondásokat szültek. Vannak, akik szerint egy ügyes hamisítvány, de a keresztény hívek szerint a feltámadás mozzanatának legfőbb bizonyítéka a lepel. Bár kétségkívül a Szent János-katedrális tartogatja a város legnagyobb szenzációját, a Chiesa di Santa Maria di Piazza La Consolata templom is adhat okot némi érdeklődésre. A II. Viktor Amadé által emelt szentélyt az olaszok franciák feletti győzelme dicsőségére építtették. Fő érdekessége, hogy kettő kivételtől eltekintve itt nyugszik a Savoyai-ház 1732 utáni összes uralkodója.

Habár Torinó az egyik legtöbb kiállítással rendelkező olasz város, szinte képtelenség végigjárni az összes tárlatot egy hét alatt – hát még két-három nap alatt! Ugyanakkor van néhány olyan múzeum, amelyet szinte vétek lenne kihagynunk, ha már egyszer Torinóban járunk. Ilyen például a már említett Nemzeti Mozimúzeumon kívül a Museo Egizio, amely egyben a világ második legnagyobb egyiptomi gyűjteménye. Van itt minden az óegyiptomi kincsektől kezdve egészen az állatmúmiákig bezárólag. A Palazzo Carignano nekünk, magyaroknak lehet elsősorban érdekes. Ez a múzeum Olaszország egyik legismertebb, az olasz történelmet bemutató kiállítása. Itt tekinthetjük meg például Magyarország egyik leghíresebb néhai személyiségének, Kossuth Lajos emlékszobáját is.
De ezek mellett még számos más fontosabb múzeum is akad a városban, amelyeket még másnap is felfedezhetünk. Torinóban rengetegféle szállás közül válogathatunk. Vannak szállodák, panziók és apartmanok is. Még mielőtt nyugovóra térnénk, vagy pedig a repülőtér felé vennénk az irányt, igyunk egy kis szíverősítő, torinói muskotályszőlőből készített fűszeres ízű vermutot, de ha ezt túlzásnak találnánk, koccintsunk egyet valamelyik kávézóban egy Martinivel vagy egy Cinzanoval – ezek a likőrök emléktárgyként is megállják a helyüket!
Online szállásfoglalás Olaszországban:
Készítette: Méhes Judit Fotók: Pixabay