Nos igen, egy valaha volt legjobb barátnőm által életem egy meghatározó időszakában szinte hazajáró vendége voltam ezen vadregényes tájnak, mely a horvátországi, főként magyarok lakta Kopács települését (horvátul Kopačevo) körbeöleli.
Ez a bájos falu, a kis református templomával 
(melynek tornya mindenhonnan jól látható), az egyébként csendes kis utcáival
a messzi földön is híres kopácsi rét (horvátul Kopački rit), ami egy természetvédelmi terület (egyben UNESCO Világörökségi helyszín), tavak és folyóág találkozásából jött létre, ráadásul az egyik leggazdagabb növény/állatvilággal büszkélkedhet. Itt található Közép-Európa legnagyobb madármegfigyelő helye, valamint itt torkollik a Dráva folyó is a Dunába. A barátnőm szüleinek szenvedélye a kertészkedés iránt és a kertjük végében csörgedező kis patak – ez így együtt mindig is bámulatba ejtett… „idilli vidéki környezet, ahova szívesen jár vissza az ember lánya“ – talán így tudnám leírni az ezzel kapcsolatos érzéseimet.
Mára viszont már csak egy szép, nosztalgikus emlék, melynek egy részét abból az időből elevenítem fel, amikor a valaha volt legjobb barátnőm meghívott a messze földön is híres-neves Kopácsi Halász Napokra, mely minden évben hagyományosan megrendezésre kerül nem csak azzal a céllal, hogy egybegyűjtse a jónépet egy kis eszem-iszom-dínom-dánomra, hanem azért is, hogy az emberek megismerhessék Kopács régi halászhagyományait (dióhéjban egy kis infó: régen ebből keresték meg a betevőt, manapság viszont már sok kopácsi ember számára elsősorban a paprika-és paradicsomtermesztés, valamint a fóliasátrak alatt gondozott zöldségfélék nyújtanak megélhetést, amit főként az eszéki piacon értékesítenek. Ha minden igaz, a volt barátnőm szülei még egy rólam elnevezett, ún. „Brigi bab“-ot is termesztenek a kertjükben😊).
Idén, tehát 2024-ben szeptember 13-15 között zajlik ez a jeles halásznapi esemény.
A többnapos rendezvény keretein belül sokféle gasztrokulturális élményben, egész napos programokban lehet részünk. Például megkóstolhatjuk a délvidéki halpaprikást, vagy a vadhúsokból készült pörköltet.
Mi legutóbb ennek a gasztronómiai élménynek hódoltunk és igazán nem bántuk meg, mert nagyon finom volt!
Jó ebédhez, szólt a nóta is!
Helyi néptáncegyüttesek, magyar és horvát népzene, koncertek, kultúrműsorok zajlanak. Ha jól emlékszem, talán még halászléfőző versenyt is rendeznek, ahol nem csak helyiek mérhetik össze a főzőtudományukat.
A kitömött állatok sora bevallom nem lett a kedvenc standom.
Így gyorsan tovább is mentünk a helyi termelők kirakodóvásárához,
mellyel az arra járóknak kedveskednek az ottlakók. Lehet itt venni: házilag készített őrölt (majdnem azt írtam, őrült😊) pirospaprikát, finom mézet
ajvárt és savanyúságokat
házi süteményeket/édességeket
vicces italféleségeket
kézzel gyártott igazán mutatós szappanokat
S még nagyon sok minden mást is. Itt még a gyerekek is megtalálhatják a nekik tetsző portékákat,
vagy egy légvárban ugrálva vezethetik le a gőzt.
A rendezvény évente többezres látogatót vonz, nem véletlenül!
Én is mindenkinek ajánlom ezt a vidéket, s nem csak akkor, amikor a Kopácsi Halász Napok zajlanak. Nagyon sok itt még a felfedeznivaló, a fotózást szerető embereknek pedig – mint amilyen jómagam is vagyok - maga a Kánanán! Tervezem is, hogy a – közben kibővült - családommal is ellátogatunk majd Kopácsra és környékére egy egynapos kirándulás keretében, de még az is lehet, hogy kibérelünk egy kis vendégházat, ez még a jövő titka. Úgy hallottam, van egy újonnan épített izgalmas cölöphíd, amin végig lehet sétálni a természet lágy ölén, nagy vágyam, hogy elmenjek egy madármegfigyelő lesre és ott kedvemre lencsevégre kapjam a ritkaságszámbamenő kis és nagy madarakat (természetesen anélkül, hogy megzavarnám őket); aztán sétahajóval is felfedezhetjük a vidéket. Ja, s míg el nem felejtem! Nagyon szeretnék újra mindenféle ízű bureket enni Eszéken, vagy különleges kukoricakásás kolbászt, ez utóbbit Kopácson kóstoltam először és utoljára és azóta is vágyom rá..
Ha valaki az útibeszámolóm alapján kedvet kapott ide ellátogatni, akkor a Kopácsi Halász Napokat idén szeptember 13-15 között rendezik meg.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&képek: Brigitta Kernné Riebel
