Asszuán városa és a környék látnivalóinak felfedezése szorosan kötődik a Nílus folyóhoz. A közelben található két gát, a Nasszer-tó és a Philaé-sziget felfedezése is felejthetetlen utazási élményeket tartogat a látogatóknak.
A Nílus folyó Egyiptom életének meghatározó eleme évezredek óta. A folyó vízhozama fontos a mezőgazdaságban és az ivóvíz ellátásban is. Biztosítja továbbá a folyó menti árterületek fontos élőhelyit számos növény- és állatfaj számára. A Nílus árvizei azonban pusztítóak is lehetnek. Az árvizek rendszeresen elöntötték és tápanyagokkal látták el az árterületeket, és gyakran jelentős károkat is okoznak.
Az ókori Egyiptomban az emberek megtanulták kezelni a Nílus árvizét, és az árvizek előnyeit kihasználni, sokan ehhez kötik az ókori civilizáció kialakulását is. A modern korban az asszuáni gátak megépítésével az egyiptomiak még hatékonyabban akarták szabályozni a Nílus vizét. Áramot termelni és visszatartani a szárazabb hónapokra az öntözéshez szükséges vízmennyiséget is. Az asszuáni gátak azonban nem csak előnyökkel járnak. A gátak negatív következményei is vannak, amelyek a környezetre és a társadalomra is hatással vannak.
Cikkünk az asszuáni gátak, a Philae-sziget és a Nasszer-tó történetét és jelentőségét mutatja be.
Az régi és az új asszuáni gát: két mérnöki bravúr, két eltérő hatás
Az Asszuáni-gát Egyiptom egyik legjelentősebb építménye, amely hatalmas hatással volt az országra és a régió egészére. A gát két változata, az első és a második, mindegyike jelentős mérnöki bravúrt jelentett, de két eltérő hatást is kiváltott.
Az első asszuáni gát
Az eredeti Asszuáni Gátat Sir William Willcocks tervezte és építette 1898 és 1902 között építették az angolok megbízásából. A gát 30,5 méter magas és 1962 méter hosszú volt, és egymilliárd köbméter vizet tárolt. A gát célja az volt, hogy szabályozza a Nílus árvizét, és lehetővé tegye az öntözéshez szükséges vízmennyiség tárolását. Már az első gát megépítése is hatalmas előnyökkel járt Egyiptom számára. A szabályozott árvizek megvédték a termést az áradások pusztító hatásaitól, és lehetővé tették az öntözés kiterjesztését. A gátnak köszönhetően Egyiptom mezőgazdasága jelentősen fejlődött, és az ország lakossága is növekedni kezdett. Az első gátat egy kő- és földtöltés alkotja, amely számos kihívással nézett szembe az évek során. Az erős árvizek és a gát alatti agyag alap miatt rendszeres karbantartásra és fejlesztésekre volt szükség, többször is meg kellett emelni a magasságát. Először 1907 és 1912 között építették át, majd 1929 és 1933 között ismét.ezért idővel szükségessé vált egy új és modernebb gát létrehozása. A régi gáton ma autóút vezet át, amelyen áthaladva elérhető az új Asszuáni gát valamint a Nasszer-tó menti többi látnivalók és az afrikai ország távolabbi részei.
Új Asszuáni Gát :
Az új Asszuáni Gát építését az 1950-es években kezdték tervezni Amerikai közreműködéssel, de végül a Szovjetunió támogatásával kezdődött meg 1960-ban, és hosszú és összetett projektként valósult meg, az átadására 1971-ben került sor. A nagyméretű gátat kőtömbökkel és betonnal erősítették meg, és korszerű mérnöki technológiákat alkalmaztak a tervezés és a kivitelezés során. Az új Asszuáni-gát gát 6 kilométerrel a régi felett épült, és 111 méter magas, 3600 méter hosszú és 43 millió köbméter betont tartalmaz.
A gát lehetővé tette, hogy a Nílus vízét még hatékonyabban szabályozzák, és jelentősen növeljék az öntözéshez felhasználható vízmennyiséget. A megtermelt nagy mennyiségű áramnak köszönhetően pedig Egyiptom gazdasága is tovább fejlődött. Az erőmű szovjet gyártású turbinái évente 10 milliárd kilowatt energiát termelnek, működésük kulcsfontosságú az afrikai ország ellátása szempontjából. Az első építési szakaszt 1964. május 16-án Gamal Abdel Nasser egyiptomi elnök és Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár jelenlétében adták át, a befejezett gátat pedig 1971. január 15-én Anvar Szadat elnök avatta fel. Azonban az új gát megépítésének azonban negatív következményei is voltak. A gát mögött kialakult víztározó, a Nasszer-tó, elárasztotta a Nílus árterét, és számos települést és műemléket veszélyeztetett.
Ezzel kapcsolatban 1959-ben a szudáni és az egyiptomi kormány segítségért fordult az UNESCO-hoz, hogy közösen tegyenek a veszélyeztetett műemlékek és helyszínek megmentéséért. Az UNESCO ezután 1960. március 8-án közzétett egy felhívást a világ valamennyi nemzetéhez, ami által Núbiában több száz emlékhelyet tártak fel, állítottak helyre. Ez az esemény lett a világtörténelem addigi legnagyobb régészeti mentőakciója. A sikeres összefogás vezetett odáig, hogy a kulturális javak megőrzése nemzközi felelősség, végsősoron ezáltal jött létre 1972. november 16-án az UNESCO Világörökségi Egyezmény.
Az új Aszzuáni gát közepén egy szabadtéri látogatóközpontnál lehet megállni és lefényképezni az építményt, középen több fotón mutatják ben az építkezés képeit. Az új gát nyugati oldalán látványos torony emlékezik meg az építkezésről. A belépésért fizetni kell, a jegy ára 3 Euró/fő.
Asszuán város
Asszuán az ókori Egyiptom déli határa volt. Már az Óbirodalomban jelentős kereskedelmi központ volt, a térségben talált gránitot többek közt a Gízában lévő piramisok építéséhez is használták. A mai Asszuán az ország déli részén fekszik és azAsszuáni Kormányzóság székhelye. A nyüzsgő nagyváros Kairótól mintegy 1100 kilométerrel délre található, s kedvelt célpontja a Níluson hajóval érkező turistáknak. A Nílus keleti partján épült város körülbelül 300 000 lakost számlált. Az ókori Egyiptom déli határa Asszuánnál volt, innét délre kezdődik Alsó-Núbia területe. A híres Asszuáni Nagy gátat délre a várostól építették fel, mely Afrika legnagyobb duzzasztógátja.
Jelenleg Asszuán számos látványosságnak köszönhetően Luxor mellettaz egyik legkedveltebb turisztikai célpont a Nílus mentén. A folyami luxushajóutak egyik végpontja. A legnépszerűbb nevezetességei közé tartozik a Philae-i templom, Elephantiné szigete, a befejezetlen Obeliszk, a Núbiai múzeum, az Afrikai Kultúra központja, a Núbiai falu, a Kalabshai templom, a Szent Simeon kolostor és a helyi botanikus kert. Esténként pedig jó dolog elvegyülni Asszuán nyüzsgő forgatagában.
A Nasszer-tó
Az új gát megépítésének eredményeképpen jött lpétre a világ egyik legnagyobb mesterséges tava, a Naszer-tó, amely több mint 5000 négyzetkilométeres ferületű. Az óriási víztározó jelentős mértékben javította az öntözési és energiaellátási lehetőségeket az Alsó-Nílus vidékén. A víztározó emellett hozzájárult a turizmus fejlődéséhez, vízi sportokhoz és a környezetvédelmi tervek megvalósításához. Ugyanakkor a gátak építése miatt körülbelül hatmillió embert telepítettek át, és komoly környezeti kihívásokat is generáltak. A Nasszer-tó létrejötte átalakította a környező területeket, megváltoztatta a vízi élőhelyeket, és hatással volt az őshonos növény- és állatfajokra.
A létrejött tavat Nasszer elnökről nevezték el. Az új tó területe 5250 négyzetkilométeres, hossza 550 kilométer és a legnagyobb szélessége eléri a 35 kilométert. Az összesen 132 köbkilométernyi vizet raktározó Nasszer-tó lassan töltődött fel a Nílus vizével. 1976-ra érte el a tervezett vízállást. Az elárasztott területről nagyon sok embert kellett kitelepíteni. A világ összefogott a leletek megmentéséért. A víz alá kerülő műemlékek megőrzése érdekében nemzetközi expedíciók és ásatások indultak el számos ország részvételével. Összesen 24 nagyobb ókori műemlékettelepítettek át újabb helyre. Négyet közülük a mentésben részt vevő országok múzeumainak ajándékoztak.
A Philaé-sziget
Közvetlenül az első, angolok építette gát közelében található a Philaé-sziget. Közvetlenül az első asszuáni gát átadása után a Nílus víze elárasztotta a Philae-templomot, amelynek az épületegyüttese évtizedekig a Nílus vízében állt. A lenti képek ezt az időszakot ábrázolják.
Végül az új asszuáni gát (Nagy-gát vagy Asszuáni-gát) megépítésével párhuzamosan a többi miatt veszélybe került műemlékekkel együtt köveire bontották és a magasabban fekvő közeli szigeten építették újjá. Az impozáns romok kis hajóval érhetőek el. A látogatásra érdemes legalább két órát betervezni. A Philae-i templom hang- és fényjátéka az egyik leghangulatosabb élmény, amit érdemes megnézni.
A belépő ára a szigetre a hajójeggyel együtt 12 Euro volt.
Szerző és fotók: Bajna Gábor
