Az elkövetkezett évek során persze olvastam, mi történik a csernobili zónában – hogy éled újjá a természet, hogy szaporodnak a vadállatok és hogy emberek is élnek ott (néhány ottani faluban most is vannak egy páran már nagyon idős nénik és bácsik, akik nem voltak hajlandók elhagyni a szülőföldjüket). A turizmusban dolgozva, arra is figyeltem, hogy egyre több turista látogat a zárt övezetbe, hogy ezeket a túrákat már többtucat utazási iroda szervezi, de saját magam csak 2018-ban, a Chornobyl Tour cég sajtótanulmányútjának résztvevőjeként kerültem oda.
A Csernobili zóna valóban más világ. Csernobil városkában (ukránul ez a szó egyébként az ürömfű egyik legkeserűbb fajtáját jelenti) a magán falusi házakat már majdnem eltemette a dús növényzet, omladozik a százéves zsinagóga (egyben vörös-csillagos szovjet klub) homlokzata, de néhány ötemeletes ház ablakaiban virág, erkélyen kimosott ruha lobogása – így látható, hogy laknak benne. És ez így is van: itt élnek az erőműben dolgozók, itt adnak engedélyeket a továbbhaladásra...
A Pripjaty városba, az atomerőműhöz. Útközben dús erdők. Már nincs meg az a híres erdőrész, amelyiket 1986-ban a radioaktív szél festette vörössé, helyén meglepően dús, különleges formájú fiatal fenyőfák nőnek. A sugárzás viszont most is magasabb ezen a részen, amit a Geiger számlálóm egyre sűrűbb kattanása is igazolt.
Pripjáty várost egyfajta minta-városnak, sőt mese-városnak tervezték és építették: szép környezet, folyópart, a szokásosnál több óvoda, iskola, játszótér, sőt, vidámpark – hiszen az atomerőműben főként fiatal családosok dolgoztak; nagy művelődési ház és – Ukrajnában elsőként – igazi szupermarket. A mostani pusztulásnak a képeit látni a legsűrűbben a médiákban világszerte. Nagyon tanulságos ez a szomorú skanzen: szerintem a mai fiatal atomerőmű-tervezőket mindenképp érdemes ide elhozni.
Váltsunk azért képet: nézzük meg az atomerőmű felrobbant részét takaró hatalmas építményt (alatta a Big Ben vagy. a Szabadság-szobor is könnyen elfér), a hűtőcsatornában lubickoló nagyra nőtt harcsákat, majd a személyzeti menzában fogyasszuk el a megérdemelt ebédet.Bónuszként egy titok – ami nemrég igazi hadititok volt. A Pripjaty körüli erdőkben a világ legnagyobb katonai radarja a Duga rejtőzik. Állítólag csak egyszer kapcsolták be, utána – a lefegyverkezési program szerint – elhagyták, és szinte csoda, hogy nem darabolták felfémhulladékra. Egyszerűen lenyűgöző ez a 148 m magas futurisztikus fémcsipke, nagyszerű, ha benne van a túraprogramban.
De egy rövidebb túra is izgalmas lesz és tanulságos, a sugárzásdózis pedig kb. annyi, mint páróra alatt a repülőn; Kijevbe készülve, tervezzétek be a Csernobilt is – megéri.
Szerző&fotók : Kabish Szvetlána
