A virágok szerelmeseinek: Hof botanikus kertje esőben is látogatható HOF Bajoroszág legészakibb városa, igazából egy Dreiländereck vidék (3 ország ölelésében fekszik), pontosabban két másik tartomány: Thüringia és Sachsen, valamint Csehország határolják.
Még csak nemrégiben kezdtük el felfedezni magunknak, de már egész jó kis helyekre akadtunk az ottani, javarészt esős sétáink során. Például itt van mindjárt a Michaelisbrüche, ahonnan ezt a csodás folyót (Die sächsische Saale), a vízbe csüngő fákkal és egy templommal – csodálom éppen az említett hídról.
A kis folyó szomszédságában, pontosan a főút másik oldalán (így még eltéveszteni sem lehet), a Media Markt szaküzlet felett alakították ki a Restaurant China Garten nevű éttermet, ahova érdemes betérni azoknak a fáradt utazóknak, akik 400 km-ről érkeztek ide (úgy, mint mi) és szeretik a kínai kulináris élményeket, mert itt bizony mindenféle, svédasztal jellegű ázsiai falatokban részesülhetnek. Az ebédre kínált büfé-jellegű terülj-terülj asztalkám az én tányéromon végül így nézett ki:
Ráadásul egy igazán igényes, szép környezetben fogyaszthatjuk el az ételeinket (a bejáratban még egy beltéri élő halacskás kis tóra/csobogóra is rácsodálkozhatunk).
Távozáskor pedig a pincérek ingyen kínálnak italt a felnőtteknek és szerencsesütikkel kedveskednek a gyerekeknek. Egyébként fejenként kb. 10-20 Eurót hagyunk ott egy-egy étkezés alkalmával, ami szerintünk egyáltalán nem drága. Az egyik kedvenc éttermünk lett Hofban. Egy különösen borús napon, de már teli pocakkal látogattunk el Hof város Botanikus Kertjébe (Botanischer Garten Hof). Az autónkat a park végén levő utcában hagytuk, hogy a szép fasorral övezett lakókörnyezetben, az esőre fittyet hányva lesétáljuk bőséges ebédünket. Az Alte Plauener Str. 16. számig kell elmenni, itt van ugyanis a botanikus kert beárata. A látogatás teljesen ingyenes (önkéntes alapon lehet adakozni, amennyit gondolunk a fenntartására), de a nyitvatartásra figyelni kell, ahogy ez a tájékoztató tábla is mutatja:
A kert két nagy területre osztható: a geometrikusan kialakított Rosariumra a Gyógynövény Negyeddel (Heilpfalnzenquartier) és a parkosított területre az alpesi világgal (Alpinum), a tavirózsás tóval (Seerosenteich) és az Árnyék Negyeddel (Schattenquartier). A növényzetet a világ minden tájáról származó növények, valamint a szinte kihalt őshonos fajokból rakták össze. Számos ülőhely invitálja a látogatókat az idilli pihenőhelyeken való elidőzésre. Mi ezeket most nyilvánvalóan nem igazán tudtuk igénybe venni, helyette táncra perdültünk ott, ahol nyugodtan rá lehetett lépni a fűre egy szép nagy tisztás közepén.
Az esőcseppektől csillogó virágoskerteknek van egyfajta külön bája, nézzék csak:
A kérdés már csak az, hogy ezt a növények is romantikusnak találják? Érdekes dolgokat olvastam a minap a National Geographic oldalán arról, hogy milyen hatást váltanak ki az esőcseppek a virágokra nézve. A növényi neurobiológia az egyik legvitatottabb tudományág a világon. A legújabb kutatások szerint az esőcseppek mechanikai hatására fokozott stresszválaszt mutatnak ki. Mégpedig azért, mert fel tudnak készülni az esőcseppekkel terjedő kórokozók támadására. A növényi levelekre hulló vízcsepp a levélen összeszedi az ott lévő kórokozókat, majd a levél cseppek formájában több méteres távolságba is továbbítani tudja. Ennek ismeretében - a megfelelő ültetési távolsággal - csökkenteni lehet a növénybetegségek terjedését. A kislányom előreszaladva talált egy beképzelt békát és megcsókolta,
de az sajnos nem változott királyfivá, úgy hogy most már kezdem azt hinni, hogy ez is csak egy mese habbal.. A kertben még a legkisebb fűszál is szépen ki van táblázva, növénynevek és hasznos tudnivalók szerint.
A hátsó részen létesítettek egy izgalmas kis aranyhalas tavat, tavirózsákkal, benne egy érdekes, önjáró szerkezettel.
Körülötte buja növényzet és egy óriásira nőtt szomorúfűz alkotják a flórát.
Az egész nagyon idillikus látványt nyújt. Ha az idő engedte volna, itt nagyon szívesen elüldögéltem volna még egy jó darabig.
Továbbsétálva megcsodálhatjuk az izgalmasan kialakított sziklakerteket.
Vannak ún. „időjós“, vagy más néven meteor növények, melyek a virágaik csukódásával, vagy nyitásával jelzik az időjárás változásait. A muskátli termései például annyira érzékenyek, hogy akár két órával előre is képesek jelezni egy zápor közeledtét. A borsos varjúháj termései pedig éppen a nedves körülmények között nyílnak ki.
Utunk végéhez közeledve is dúskálhatunk a látnivalókban: fenséges rózsakertek, szabadtéri csendes olvasósarok (bár az esős időben egyébként sem volt tumultus), hortenziák színkavalkádja
vagy még több szabad tér teszik teljessé a látványt.
A jó közérzetet biztosító, speciálisan kialakított övezetek sem maradhattak el, pl. immunstimuláló növények formájában, mint ez a lila virághagyma: 
Hazatérés előtt még bekukkantottunk Hof egyik híres-neves egyetemére is, hiszen Hof városa egyben egyetemváros is. Tetszetős modern környezetben alakították ki az informatikai főiskolát, ahol a bejáratban mindjárt egy életnagyságú robot fogad. Más nemzetek elogadását, a megbecsülést jelképezi a sok zászló, melyek között természetesen hamar megtaláltuk a mi magyar lobogónkat is. 
Érdekes módon, egy német kártyajátékban Hofot csúnya városként jellemezték, de én semmi különösebb rútságot nem találtam benne. Ezen a képemen egy átlagos utcája látható, nem messze a bevásárlónegyedtől.
Még sok nevezetessége is van, amiket azért nem mutatok most be, mert magunk sem láttuk még őket (csak olvastam róluk). Ilyen például: az állatkert, a főutca, a Bürgerpark, a geológiai kert, az Untreusee és a csupaüveg színházuk (amit egyelőre csak az autónkból tudtam lefotózni).
Ezzel a képpel zárom most soraimat. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!
Szerző&fotók: Kernné Riebel Brigitta
